Kecskés Lászlóról emlékeztünk meg halálának 25. évfordulóján, mely ünnepséget a pandémia miatt kellett 2021.re halasztanunk.

Laci bácsi, gyülekezetünk főgondnokaként is szolgált, ezért a református templom adott otthont a rendezvénynek június 26-án.

Máté László egyházkerületi világi főjegyző áldása után Számadó Emese tartott bensőséges hangulatú tájékoztatót Kecskés László életéről, munkásságáról. Laci bácsira is érvényes Makovecz Imre megállapítása: „Nem tudom, a magyarságban honnan ez az erő, a magyarság eltaposhatatlan. Tudjuk, mik vagyunk s tudnunk kell, mivé lehetünk: Isten áldásával erős, büszke és bátor kárpát-medencei magyarok!”

Ezt követően Czunyiné dr. Bertalan Judit, városunk országgyűlési képviselője, református presbiter méltatta a személyiség meghatározó szerepét egy-egy település kulturális életében, s ennek kiemelkedő példája volt Kecskés László.

Ezután Nemes Andrásné, a Kecskés László Társaság kuratóriumi elnöke átadta a Nagy Judit művésznő által alkotott Kecskés László emlékplaketteket, a kitüntettek méltatását Tóth Bertalanné, Társaságunk tagja olvasta fel.

Számadó Emese múzeumigazgató asszony 1990–től a komáromi Klapka György Múzeum régésze, 1993 óta a Múzeumbarát Kör, 1999-től az intézmény vezetője. Szerkeszti, illetve írja a múzeum kiadványait. Feltárásokat végez többek között 1992-től Komárom-Szőny-vásártéren és Komárom különböző helyein. Munkásságának elismeréseként 1999-ben Múzeumi Szakmai Nívódíjat, 2014-ben Megyei Príma Díjat kapott. Emese kiemelkedő szakmai munkájának is köszönhetően lesz Komáromban régészeti egyetemi kar. Művei 1991-től polcokat töltenek meg, széles körben feltárva városunk, környezetünk majd kétezer éves múltját a római kortól a közelmúltig. Önálló munkái és társ-szerzőkkel végzett kutatómunkája, megírt könyvei többek között foglalkoznak Brigétio kincseinek folyamatos bemutatásával, Komárom erődrendszerével, az 1948-49-es szabadságharc komáromi eseményeivel, a Felvidék visszacsatolásával, városunk II. világháborús történeteivel, az 1956-os események feldolgozásával. S nem utolsósorban szólunk városunk, a történelmi Komárom egyházi életét bemutató könyvéről. Kedves Emese, Laci bácsi nevében is köszönjük!!

Turi Zsolt lokálpatrióta helytörténész Zsolt hosszú évek óta meghatározó egyénisége Komárom helytörténeti és kulturális életének. A Nemzeti Adó-és Vámhivatalban pénzügyőr őrnagyként végzett munkája mellett olyan elhivatottsággal segíti Komárom múltjának és jelenének kutatását, a jövőnek történő megörökítését, hogy méltó példaként állhat mindannyiunk előtt. Önkéntesen segíti a Klapka György Múzeum munkáját, számos kiállítás szervezésében vett részt, de gyűjtőmunkában és katalógus-könyv írásban is számíthatnak rá az ott dolgozók. Társaságunk Életképek című, a Felvidékről kitelepített és Komáromban letelepedett családokról szóló albumaiba is gyűjtötte, szerkesztette a visszaemlékező írásokat. Több ízben rendezett saját kiállítást, a „Komáromi képek és képeslapok, térképek” témakörben és gyakran vesz részt városunkról készült fotókkal kiállításokon, pályázatokon. Neki köszönhetően ismerjük Komárom ipara, iparosai, kereskedői, vendéglősei történetét, a vám- és pénzügyőrség történetét. Számos komáromi helytörténeti könyv társszerzője, mint pl. Komárom településrészeinek egyesülése, Komárom helytörténeti tankönyve, a szovjet évtizedek Komáromban. Polgármesteri díjjal ismerték el munkáját. Kedves Zsolt, Laci bácsi nevében is köszönjük!!

Oláh Kálmán tanár, versmondó, Társaságunk tagja Kálmán Pitvaroson született, Felvidékről kitelepített családban nevelkedett. Már 1987 –ben elkezdte gyűjteni a kitelepítésekről szóló visszaemlékezéseket. Országos Tudományos Diák Kör I. díjas dolgozata két részben jelent meg: a „ Kis-Dunától a Viharsarokig”, és a „ Miért kellett ezt fiam?” címmel. Szegeden végzett magyar-történelem szakos tanárként. A komáromiság lelke így már ifjú korában megmutatkozott, s mi úgy látjuk, hogy tökéletesen beleilleszkedik felnőtt életébe a felvidéki emlékváros eszméje. Társszerzője a 2016-ban megjelent helytörténeti tankönyvnek. Komárom élete része, tökéletesen átélt és kiválóan előadott összefoglalókkal igazítja el a komáromi közösséget Jókai Mór életéről, a kommunizmus áldozatairól vagy a kitelepítettek, deportáltak sorsáról. Minden, Társaságunk által indított középiskolai vetélkedő avatott előkészítője, zsűritagja. Kálmán állította össze és küldte el a Rákóczi Szövetségnek a Trianon 100 időkapszulába szánt, Komáromot késői utódainknak bemutató anyagot. Csodálatos versmondó, városi rendezvények avatott előadója. 2017-ben Pro Urbe díjat vehetett át. Kedves Kálmán, Laci bácsi nevében is köszönjük!!

Farkas Gáspár, a Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Egyesületének elnöke, Társaságunk tagja Kecskés László személyiségére alapvetően rányomta bélyegét szekeresgazda őseinek öröksége, életvitelük az Isten, haza, család szentségére épült. A szekeresgazdák a komáromi lelkiség megtestesítői. Évszázadokon át, a Magyar Királyság korában, messze földön híresek voltak a komáromi szekeresgazdák, akik félelmek nélkül néztek szembe az időjárás viszontagságaival, a háborúk veszélyeivel, a természeti csapások pusztításaival. Miközben vontatták a hajókat, húzták a hatalmas rönköktől csikorgó kerekkel döcögő szekereket, nem gondoltak arra, hogy egyszer bekerülnek Jókai-regényekbe és történelemkönyvekbe, mert ők nem hősök akartak lenni, hanem becsületes, tisztességes és a református hitükhöz a legzordabb időkben is hűséges emberek. Az „Aranyember”-korban 500 szekeresgazda család élt zárt közösségben, írástudó, művelt emberek voltak, magyarul, németül és latinul is beszéltek. Minden családban megtalálható volt a Károli Gáspár-féle Biblia, a Szikszai imádságoskönyv és a komáromi kalendárium. A kitelepítések során megfosztották őket vagyonuktól, s 1947-től csak mintegy 14 család maradt a kifosztott Felvidéken. A Kárpát-medencében teljesen egyedi szekeresgazda életmód, ruházat és bandérium történelmi örökségéről mára méltatlanul kissé megfeledkeztünk. Ezt orvosolandó alapították meg a szekeresgazdák leszármazottjai a Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Egyesületét 2015-ben. Munkájuknak köszönhetően a komáromi szekeresgazdák már felvételt nyertek a megyei értéktárba, Felvidéki Értéktárba és ott állnak a Magyar Értéktár előszobájában. Az egyesület helyet kapott az Újvárban bemutatótér és előadóterem kialakítására. Az magyar állam anyagi segítségével és a tagok kétkezi munkájával kialakítandó termekben Komárom ősi örökségét ismertetik meg a fiatalokkal. Szoros kapcsolatot alakítottak ki a Klapka György Múzeummal, az Endresz csoporttal, református gyülekezetünkkel és Társaságunkkal. Kedves Gáspár, Laci bácsi nevében is köszönjük!!

Dr. Molnár Attila városunk polgármestere Attila kisgyermek kora óta Komáromban él, itt végzett a Jókai Gimnáziumban. 1990 óta önkormányzati képviselő, 2010-14 között országgyűlési képviselő, 2010-től polgármester, immár a harmadik ciklusra nyerte el a komáromiak bizalmát. Azon ritka vezetők közé tartozik, akik sejtjeikben érzik a rájuk bízott közösség életének jobbra fordítására teendő lépéseket. Akik teljes odaadással meghallgatják és mérlegelik a civil önkéntesek észrevételeit, javaslatait. Ezen tulajdonságai teszik lehetővé, hogy olyan projektetek támogasson és valósítson meg, amelyek Komáromot szerethető, élhető és fejlődő várossá teszik. S ebben kiemelt szerep jut a kultúrának, hagyományőrzésnek, a komáromisági lélek megerősítésének, a büszkeség éltető erejének. Személyesen ismerte és értette Laci bácsit. Laci bácsi szellemiségét tükrözi olyan beruházások megtörténte, mint pl. a csodálatos Csillag Erőd vagy a majdani régészeti egyetemi karnak helyet adó épület felújítása, ezek korszakos lépések városunk életében. Attila a vezetése alatt olyan helytörténeti könyvek megszületését támogatta, amelyek feltárják Komárom gazdag történelmi hagyományait, olyan eseményeket támogatott, amelyek szintén Komárom országos hírnevét erősítik. Laci bácsi mondaná: ez igen, ez a kulturálisan lüktető város olyan, amilyennek mindig látni szeretném! Attila mindig vallotta: Komárom egy város két polgármesterrel. Hitvallása a közös komáromi jövő építése a Duna két partján. Még országgyűlési képviselő korában 2012-ben sikerült elfogadtatnia a felvidéki kitelepítettek és deportáltak parlamenti emléknapját. E helyen is köszönjük. Kulturális civil szervezetek sokasága kap városi támogatást munkájához. Színes, változatos és felemelő események színterévé vált a település, városunk híre, neve messze száll az országban. Attila 2018-ban méltán kapta meg az Év polgármestere kitüntetést. Kedves Attila, Laci bácsi nevében is köszönjük!!

Városi események sora valósulhatott meg az eltelt években annak köszönhetően, hogy országgyűlési képviselőnk, Judit asszony mindig értően és nagy szimpátiával segítette az itteni civilek munkáját. Pártfogásának eredménye kézzel foghatóan látható itt is, református gyülekezetünk megújult templomában. Társaságunk minden középiskolai vetélkedőjét teljes szívvel támogatta, ezzel segítve a fiatalok helyes történelmi szemléletének kialakítását. Társaságunk megemlékező rendezvényeinek sora nem jöhetett volna létre Judit szervező munkája nélkül, mellyel sikerült felkeltenie politikai vezetőink figyelmét városunk és a Felvidék lakosságának megoldandó kérdéseire. Nagy Judit művésznő Komáromot jelképező alkotásával köszönjük meg segítőkészségét. A rendezvény Máté László áldásával zárult, majd szeretetvendégség fogadta a járvány miatt 100 főre korlátozott számú vendéget.

Nemes Andrásné

Ünnepi istentisztelettel emlékezünk Kecskés László helytörténész és gyülekezeti főgondnok halálának 25. évfordulójára 2021. június 26-én, szombaton a Református Templomban. kérjük a kedves leendő látogatóinkat, hogy ügyeljenek a járványügyi előírások betartására, ezzel is segítsék szervezői munkánkat.

Letöltés

A 2019-ben meghirdetett „Emlékezz! Felvidék!” komáromi középiskolai történelmi vetélkedőre közel 30 diák jelentkezett. Az elődöntőt 2020 februárjában megtartottuk, s áprilisban, a parlamenti emléknapi megemlékezésen lett volna a döntő. A járvány miatt kénytelenek voltunk elhalasztani, s végül szeptember 12-én tartottuk meg. Figyelembe véve a vírushelyzetet, szűk körben, minden előírást betartva került sor az eseményre, s a döntő sikeresen és jó hangulatban zajlott.

A vetélkedő fővédnöke, Koltay Gábor a két városrész díszpolgára is eljött, s a fiataloknak Trianon következményeiről, a valós történelmi események beható ismeretének szükségességéről beszélt. A versenyt az észak-komáromi Selye János Gimnázium tanulója, Kovács Szilárd nyerte, felkészítő tanára Deák Irén. A zsűri elnökének, Popély Árpád docensnek a különdíját szintén Kovács Szilárd érdemelte ki. A zsűri különdíját Petőcz Máté, a dél-komáromi Széchényi István Technikum és Szakképző Iskola diákja kapta, felkészítő tanára Berkes Hajnalka.

Úgy ítéljük meg, hogy a döntő személyes részvétel melletti megrendezése jó döntés volt, a diákok versenyezni akartak, s megmutathatták tudásukat.

"Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaitoktól, mert cselekedeteik követik őket." (Jel.14,13)

Lenke egy városért, Komáromért dolgozott, annak kulturális, történelmi múltját és jelenét, sok-sok vetületét feldolgozta, fáradhatatlanul felkutatta, a feledéstől megmentette, s emberi sorsokon keresztül mutatta be. Szelíden, nyugodtan, megfontoltan dolgozott, igazát érvekkel, dokumentumokkal fogadtatta el. Szinte minden, városunkért önkéntesen dolgozó civilszervezetet segített. A Kecskés László Társaság alapítói közé tartozott, majd 18 éven keresztül, s társaságunk kuratóriumának tagja is volt.

Sajátjaként tekintett Komáromra, mint a felvidéki kitelepítettek és deportáltak emlékvárosára. Minden, társaságunk által szervezett, fiataloknak szóló vetélkedő aktív szervezője, szinte a lelke volt. Szerkesztésében került kiadásra társaságunk történelem segédkönyve is, mely a magyar történelem egy fehér foltját hivatott eltüntetni.

Számtalan terve volt még: segíteni városunk kiemelkedő helytörténészének, Kecskés Lászlónak gazdag könyv- és képzőművészeti hagyatékát, újabb könyvhöz gyűjtött anyagokat, szorgalma páratlan volt. Egy élet megszakadt, de Lenke fáradozása, cselekedeteinek gazdag tárháza követi őt az Úrhoz.

Búcsúzunk Tőle, köszönjük, hogy ismerhettük, szerethettük. Kecskés László Társaság tagjai